Jávorkút kupa

Dátum:
Írta: Salvatore

Viszonylag az elején indultam, 7-es rejtszámmal. A nevezésnél megismerkedtem Pifivel és Gémbergővel. A rajtig kellemes beszélgetéssel múlattuk az időt, majd mikor már vészesen közeledett a rajt ideje, elindultam melegíteni. Szerencsémre, a verseny egyik esélyese, Kónya Tamás 6 perccel utánam indult, így számítottam arra, hogy utolér, és abban reménykedtem, hogy kicsit be tudok állni mögé, a jobb idő reményében. Arra viszont nem számítottam, hogy mikor a fennsíkon hátba csap, úgy megy el mellettem, mintha szembe jönne. Annyi erőm volt csak, hogy lenézzek bringájára, mert ilyen sebesség láttán nagyon kíváncsi voltam, hogy nagy tányérral megy-e. Nos kicsivel ment, de valami brutálisan. Egyébként már a meredek részen ketten hátba csaptak, esélyem sem volt, hogy átvegyem a tempójukat. Gémbergő és Pifi 2, ill 4 perccel indult előttem. Kezdtem kissé kétségbe esni, hogy engem már ketten elhagytak, én meg sehol sem látom a két csapattársat, akiket pedig szerettem volna utolérni. Már csak egy kis csapatmunka miatt is. Ez a pillanat fent a fennsíkon következett be, akkor viszont két legyet ütöttem egy csapásra. Gémbergő intett nekem, hogy menjek, és abban a hitben hajtottam tovább, hogy ott hagytam őket. Nem nézelődtem hátrefelé. Ezért is lepődtem meg, mikor Gémbergő ott jött mögöttem. Ha már így alakult viszont, akkor vezettem neki egy kicsit, amit a célban meg is köszönt. Nagyon jó verseny volt, nekem 172-es átlagpulzussal, 184-es max. pulzussal. Jót versenyeztünk, és úgy érzem, hogy mindannyian kellemes élményekben gazdagon tértünk haza.