Őszi B200 - 2009

Kissé vacogva, de annál türelmetlenebbül várt 20 – 21 bringa 
Siófokon az indulásra. Gazdáik mindenféle kifogással (reggelizés, 
kakaózás, kávézás) halogatták a rajtot. Nem sokkal a kitűzött 
időpont (7:00) után végre elindultunk. Reménykedtünk, hogy hamarosan 
melegedni fog a levegő, de csalódnunk kellett, mert fél órával 
később két fokkal hidegebbet mutattak a műszerek – 7 fok volt.

A kezdeti, bemelegítő sebesség után egyre gyorsult a tempó. 
Valami baj volt a sor elejével. Aki odaállt, szárnyakat kapott és 
száguldozni kezdett. A hátrébb tekerők ezt megelégelve előre húztak, 
hogy majd visszafogják a rohanókat, de onnan ők érezhették alacsonynak 
a sebességet, mert nem adták alább 28 – 30 km/h-nál. Így érkeztünk meg 
kilenc óra előtt pár perccel Fonyód-Bélatelepre, az első „ellenőrző ponthoz”. 
Sokak csalódására zárva volt még a bejáratott vendéglátó ipari egység, 
de szerencsére a túloldalon már kinyitottak, ott lehetett csipegetni.

Éppen indultunk volna a pihenő után, mikor bejelentkezett az első defekt.
(Itt jegyezném meg, hogy a Balatonfelvidék túrán már megkezdtük a „defektkapási” 
szabályok megalkotását. 
Ezek szerint:
-	lehetőleg a pihenők elején tessék defektet kapni, ne a végén, induláskor
-	csoportosítsuk a defekteket egy, max. két csoportba, azaz lehetőleg 
        egyszerre kapjon mindenki lyukat, aki akar, ne össze-vissza
-	a fentieket kéretik egyéb műszaki hibákra is alkalmazni)

Az első defektnél tartottam, mely lassú volt és reménykedtünk, hogy néhány 
pumpálással elérünk vele Keszthelyig.

Balatonfenyvesen a jó minőségű 7-esen haladtunk, mindössze egy 
tábla tiltott volna minket ki, de az is csak kb. 100 m hosszon volt 
hatályos – szinte észre sem vettük. Balatonmáriafürdőn kényszerpihenőt 
tartottunk. Teky váltójának lett elege a túrából és eltört. Míg az 
egysebességessé alakítás zajlott, mindenki igyekezett segíteni :-). 
Biztos távolságból érkeztek a jó tanácsok, egy-két fénykép is készült, 
de ettől Teky nem lett boldogabb. Az áttétel jó keményre sikerült, lelki 
szemeinkkel már láttuk is a hősies küzdelmet Akarattya hágóin.

A Nap egyre melegebben sütött, többen vetkőzni kezdtünk, majd 
folytattuk az utat. Egyre élénkebb lett a forgalom a kerékpárúton, 
sűrűn hangzott el a „szemből” és a „figyelj” felszólítás. A sor továbbra 
is rángatózott, végül olyanok álltak előre, akik képesek voltak rendes 
tempót tartani.

Keszthelyre érve, 80 km megtétele után ismét megéhezett a társaság. 
A kikötőnél nagy lakomázás vette kezdetét, de azért csak tovább indultunk, 
hiába esett olyan jól a napsütötte padon ejtőzés.

Olyan rettenetesen sokáig nem daráltuk a kilométereket, mert Badacsonynál 
felmentünk a Római útra, ahol újabb frissítő pont állította meg a menetet. 
Jópofa az az út, sokkal jobb, mint lent, a 71-esen.

Az északi oldalon elég hosszan található kerékpárút, ami nem igazi 
örömforrás. Az még elmegy, hogy extra szintemelkedéssel áldja meg az 
arra tévedőt, de a minősége több szakaszon katasztrofális, a vonalvezetése 
pedig eléggé ötletszerű. Egy helyen jó három centi mély sárpocsolya fogta meg 
az óvatlan bringás keskeny kerekeit (pl. az enyéimet), máshol tevepúp szerű 
kitüremkedéssel próbálták ébren tartani lankadó figyelmünket.

Egy vasúti átjáróban Tekynek ismét problémája támadt, ezúttal a vázzal. A 
MÁV-tól kölcsönvett eszközzel (talpfa alá szórt kő) igyekezett a járgányt 
használhatóvá tenni. Nem volt biztos, hogy kibírja a teljes kört, ezért Teky a 
tihanyi kompnál rövidített.

B.Laci is begyűjtötte defektjét, de ezt kicsit sokáig tartott megjavítani, mert 
segítséget kapott:-).

A balatonfüredi forrásnál éppen csak megálltunk, hogy a kulacsokat feltölthessük 
és siettünk tovább, mert eléggé elszaladt az idő.
Balatonkenesén töltöttük meg utoljára az üres bendőket és Akarattyán jelentkezett 
be az utolsó defekt Gyurinál. A világosi kilátónál még éppen elcsíptük a naplementét. 
Fotózás után nekiestünk az utolsó szakasznak. Mintha nem is tekertünk volna előtte 
180 km-t, olyan eszeveszett iram vette kezdetét. Pötty segítségével el tudtuk kerülni 
a lenti, elég rossz minőségű út egy részét és valahol Sóstó környékén érünk le, a 
vasút mellé. A gyorslábúak még tettek egy kerülőt a tó felé, hogy megnézzenek egy 
új utat, a megfontoltabbak pedig szép egyenesen begurultak Siófokra. 
Már erősen sötétedett, este hét felé járt az idő.
A mintegy 12 órából 8 óra 25 perc telt el hasznosan, azaz tekeréssel. 
Ez alatt 205 km-t tettünk meg.